A kirándulásra az osztály a tanév során folyamatosan készült, az osztályfőnöki órák nagyobbik részén téma volt az utazás, annak tartalma és körülményei. Az előkészítő órát szakavatott ember, Tirpák László magyar-történelem szakos tanár tartotta meg. Az igen érdekes előadást a tanulók nagy figyelemmel hallgatták végig. Érdeklődésüket a számtalan kérdés is bizonyítja,melyet az előadó nagy türelemmel válaszolt meg.
Az első nap a tervek szerint indult és bonyolódott le. A nap nagyobbik része utazással telt. Egyetlen tartalmas megállónk Nagyváradon volt, ahol a Püspöki Székesegyház és környékének megtekintése jelentette tanulóink számára a nap kiemelkedő élményét. A székesegyház idegenvezetője ízes magyarsággal igen tartalmas tájékoztatót tartott az épületkomplexum történetéről, építéséről, majd az emeleti kincstárban részletesen megismerkedhettünk az ott őrzött kincsekkel. Kiemelt helyen, kiemelt érdeklődés mellett hallgattuk meg Szent László hermájának történetét.
A feszített tempó mellett sajnos csak szóbeli beszámolók alapján ismerhették meg tanulóink Nagy Sándor József és Szigligeti Ede életét és munkásságát. Sok érdekeset hallhattunk a felkészült tanulóinktól az érintett településekről, természeti csodákról. (Csucsa, Királyhágó, Bánffyhunyad, Bucsin) A busz műszaki problémái miatt későn és nagyon fáradtan érkeztünk városunk testvértelepülésére, Gyergyóremetére, ahol meleg fogadtatással vártak az ottani diákok és kollégáink.
A második napon testvériskolánk földrajz szakos tanárának vezetésével indultunk egy rövidebb, de annál tartalmasabb kirándulásra. A tanár úr rendkívüli tudásának köszönhetően nem csak a fő úticélként megjelölt Békási szoros és a Gyilkos tó történetével és legendáival ismerkedtünk meg, hanem részletes tájékoztatót kaptunk a környék történelmi és geológiai érdekességeiről is.
Megálltunk Gyergyószentmiklóson, ahol a város oktatási intézményeiről, a lakosság összetételéről a város történelméről hallhattunk előadást. A főtéren megtekintettük
Szent Miklós szobrát. Szárhegyen a Lázár-kastélyt, Ditrón Erdély második legmagasabb kéttornyú templomát csodálhattuk meg részletes ismertető kíséretében.
A délutáni órákban érkeztünk meg Gyergyóremetére, ahol a helyi iskolások előkészítették a közös programokat. Először két labdarúgó mérkőzést játszottak a fiúcsapatok egymással, majd a leányok kézilabda mérkőzésen mérték össze erejüket. Az este kellemes zenés barátkozással telt el. Az ismerkedés jól sikerült, több komoly barátság szövődött.
A harmadik nap reggelén fájó szívvel búcsúztunk erdélyi barátainktól. Első utunk a Madarasi Hargitára vezetett. Az erdei szerpentint a busz vezetője nem vállalta, így egy traktoros utánfutó igénybevételével sikerült feljutni a sípályák közelében épült fogadókig. Út közben óriási élményt jelentett a traktor hangja elől menekülő medve látványa. A menedékháztól gyalog közelítettük meg az az 1801 méteres csúcsot. A gyerekeknek óriási meglepetést okozott a csúcson épített több száz kopjafa, emlékoszlop és tábla, melyet a hosszú évek alatt honfitársain állítottak. A hegy megmászását követően buszra szálltunk és rövidesen Székelyudvarhelyre érkeztünk. A Hargitán többször említésre került Tamási Áron, így Székelyudvarhelyen ismerősen csengett a neve a róla elnevezett gimnázium megtekintésekor. Márton áron szobránál többeknek is eszébe jutott, hogy az előző napi kiránduláson Ditróban és Gyergyószentmiklóson is hallották a püspök nevét. A főtér szoborparkjában híres erdélyi történelmi személyek szobrait csodáltuk meg. A városból rövid buszozás után Szejkére érkeztünk. A székelykapuk sora alatt elhaladva különös áhítat kerítette hatalmába tanulóinkat. Orbán Balázs nyughelyét megkoszorúztuk és megemlékeztünk arról is, hogy az elmúlt napokon milyen sokszor találkoztunk az ő nevével is, mint Erdély egyik leghíresebb történetírójával. Újabb rövid utazás után megemlékeztünk Tamási Áron munkásságáról, Ábelről, aki ugyanabban a rengetegben járt, ahol néhány órával előtte mi is. A Farkaslakán elhelyeztük az emlékezés koszorúját. A rövid tiszteletadás után Korond következett. Tanulóink a kirakodóvásárnak is megfelelő főúton a helyi kézművesek csodálatos portékáival ismerkedtek.
A negyedik napon első utunk a Medve-tóhoz vezetett. Itt a tó érdekességeivel (sótartalom, neve eredete, heliotermikus tó) ismerkedhettünk meg. A körsétát követően a helyiek tanácsára nem a sokak által látogatott Parajdi sóbányát vettük célba, hanem a sokkal látványosabbnak leírt Torda sóbányához indultunk. Az idő rövidsége miatt már a buszon megkezdtük Marosvárhely megismerését. A tanulói beszámolók jól összefoglalták a város nevezetességeit és híres szülötteit. A belvárosban tett rövid séta után igyekeztünk következő úticélunk felé. A Tordán kialakított sóbányai látogató centrum minden képzeletünket felülmulta. Óriási méreteivel, a vízbetörés következtében kialakult alsó csónakázó tavával, színeivel, mintáival, járataival teljesen lenyűgözte csapatunkat. A felszínre érve csalódottan vettük tudomásul, hogy az eddig kedvező időjárás a rosszabbik arcát mutatja. A zuhogó eső meggyőzött arról, hogy a tervezett programunkat módosítani szükséges. A Tordai hasadék bejárásáról le kellett mondanunk, mindössze a hasadék és Szent László legendájával ismerkedtünk meg miközben a szálláshelyünk felé haladva megcsodálhattuk a busz ablakából a hasadék fantasztikus sziklafalait. A fáradt társaság viszonylag könnyen mondott le az izgalmas túráról.
Az utolsó napon először Kolozsvárra indultunk. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a Szent Mihály templomot az éppen zajló felújítási munkák miatt csak kívülről csodálhatjuk meg. A templom előtt álló Mátyás szobor szépségével és méreteivel ámulatba ejtette tanulóinkat, így szívesen hallgatták a Hunyadiak történetét. A templomot körbejárva ismerős történelmi alak szobrával találkozhattunk, bár nehezen észrevehetően az építkezési paravánok mögött felfedeztük Márton Áron szobrát is. A Farkas utcai református templom és Mátyás király szülőháza megtekintése után felszálltunk a hazafelé induló buszunkra. Hatalmas élményekkel gazdagodva sok órás utazás után épségben értünk haza Biatorbágyra.
Az élmények hatása alatt több vállalkozó szellemű „fotográfus” diák is nekiállt úti beszámolót készíteni. A jól bejáratott PowerPointos prezentációs program nagy segítséget jelent egy ilyen munka elkészítéséhez. Az értékelő órán egymást túl licitálva kerültek fel a vetítővászonra az élményeket felelevenítő diasorozatok. Az emlékezések, programok felidézése hosszú ideig nem akartak félbe szakadni. A gyerekek szerint „Még beszélni is jó volt róla!”.